1. Mi a lelkigondozás?
A lelkigondozás az életkérdésekről folytatott beszélgetés. Ezek az életkérdések általában valamilyen válsághelyzetben kerülnek előtérbe. Válsághelyzet kialakulhat például valamely családi, munkahelyi, iskolai probléma kapcsán, életkori váltásoknál, balesetnél, betegségben. Ezekben a helyzetekben az ember lelke mélyéig megrendülhet. Kérdések fogalmazódnak meg benne, amelyekre nem vagy csak nehezen talál választ. Ilyenkor az élet alapjait érintő témákra és egyszerűen a folytatásra ("hogyan tovább?") egyaránt rákérdezhet. Feszültség, békétlenség alakul ki a válsághelyzetben lévő emberben, amely természetesen kapcsolataiban is megjelenik. A lelkigondozás e problémaegyüttes megoldásában igyekszik segítséget nyújtani.
A lelkigondozás a kialakult hit-, érték- és kapcsolati válság megoldásában támogatja a bajba jutott embert, de nem konkrét javaslatokkal, hanem abban segítve, hogy ő maga felismerje: saját belső erőit mozgósítva miként tud válaszokat találni kérdéseire, hogyan találja meg életútján a tovább-haladás lehetőségét.
Gyökössy Endre lelkigondozói hitvallását felhasználva azt mondhatjuk: a lelkigondozás az a segítő foglalkozás, amely az ember "egész-ségét" szolgálja. Erről az egészségről, pedig akkor beszélhetünk, ha "háromdimenziós" kapcsolati rendszerben szemléljük a lelkigondozottat, aki kapcsolatban van az Istennel ("fölfelé"), önmagával ("befelé"), illetve embertársaival és a természettel ("kifelé").[5] Egyik irányba sincs olyan sérülés, amely előbb-utóbb ne vonná maga után a másik két kapcsolati szál problémáját is
2. A lelkigondozó
A lelkigondozó az a segítő szakember, aki a különböző élethelyzetekben és a válsághelyzetekben lévő lelkigondozottal folytat beszélgetést, melynek során támogatja őt hármas kapcsolati rendszere épségének helyreállításában. Szakemberként megfelelő képzettséggel és egyre bővülő gyakorlattal kell rendelkeznie. Szakmai eszközeivel segíti a lelkigondozottat, hogy az ki tudja mondani, mit érez, mi a problémája, és saját erőforrásait felhasználva megoldást tudjon találni.
3. A lelkigondozó eszközei, a lelkigondozás jellemzői
Emberközpontúság (kliens- vagy gondozottközpontúság): A lelkigondozó arra "indul el" a lelkigondozott életútján, amerre és amilyen tempóban a kliens akarja. Az ő érzéseit, véleményét fontosabbnak tartja, mint a sajátjait. Megérteni szeretné őt, és nem megváltoztatni. Elfogadja abban a helyzetében, amelyben van, esetleg eltérő világnézetével, értéksorrendjével együtt.
Nondirektivitás: A lelkigondozó nem akar kész recepteket, megoldásokat adni a lelkigondozottnak. Nem a saját, hanem lelkigondozottja megoldását keresi. Nem ítéli el őt, nem akarja megtéríteni, nem olvas rá nagy igazságokat. Elkerüli a moralizálást, a dogmatizálást, az általánosítást, tudja, mikor van helye a meghallgatásnak, és mikor a tanításnak.
Empátia: A lelkigondozó a lehető legjobban próbálja magát beleélni lelkigondozottja érzéseibe, helyzetébe. Visszajelzéseivel így tudja segíteni őt helyzetének és teendőinek megértésében.
Meghallgatás: Az egyik legfontosabb eszköz a lelkigondozó kezében. Nem egyszerűen csak hallgat, hanem aktív figyelemmel meghallgatja a másikat. Jelen van a számára, neki ajándékozza figyelmét, idejét, önmagát. "Csupa füllé" válik érte.
Tapintat: Válsághelyzeteiben, például betegsége idején a megszokottnál is érzékenyebbé válhat az ember. De a lelkigondozó ettől függetlenül is a tapintat eszközével jelezheti lelkigondozottjának, hogy nem akarja őt kifaggatni, kikérdezni, annyit szeretne megismerni életéből, helyzeteiből, amennyit az meg akar neki mutatni.
Türelem: A tapintattal és az emberközpontúsággal kapcsolatos jellemző. A kísérés során a lelkigondozó a beszélgetés témáiban elfogadja azt a haladási sebességet, amelyet a lelkigondozott diktál számára. Nem sietteti, sőt engedi "megpihenni" is, ha a beszélgetés esetleg túl gyors elmélyülése során elfárad, vagy visszaretten egy-egy számára nehezebb téma előkerülésekor.
Felelősségteljesség: A lelkigondozó szakmai felkészültsége miatt felelősséget tud vállalni az általa irányított lelkigondozói kapcsolatért. Igyekszik elkerülni azt, hogy lelkigondozottja a kapcsolat következtében tovább sérüljön. Ugyanakkor a lelkigondozott életéért és döntéseiért nem vállalhat felelősséget.
Interdiszciplinaritás: A lelkigondozó, mivel az egész ember gyógyítására törekszik, kész és képes arra, hogy az ugyanezen célt elérni törekvő más szakemberekkel gyümölcsözően együttműködjön.
Ökumenizmus: Hitünk, hitéletünk, szertartásaink lehetnek más-más árnyalatúak, de a betegség, a szenvedés ugyanazokat a kérdéseket, érzéseket hívja elő belőlünk. Eltérő vallású lelkigondozóként és lelkigondozottként egymás mellett térdelünk, amikor a szenvedés mély titkával találkozunk.
Forrás: korhazlelkesz.hu
