Zengő érc, pengő cimbalom

"Ha emberek vagy angyalok nyelvén szólok is, szeretet pedig nincs bennem, olyanná lettem, mint a zengő érc vagy a pengő cimbalom." (Pál első levele a korinthusiakhoz 13,1)

Pál apostol a "szeretet himnuszának" megírásával tanította a korinthusi gyülekezetet a valódi szeretetre. Az első mondat csak egy szelete a "legkiválóbb útnak", ahogy ő fogalmazott. A korinthusi gyülekezetben a különböző háttérből megtért hívők között kialakult egy versengés: Isten igéjét különböző módon értelmezték, és más-más istentiszteleti gyakorlatot tartottak jónak. A csoportok magukat a másiknál különbnek tartva próbálták saját "igazságukat" hangoztatni és érvényesíteni. Ezzel a "szent harccal" egyre távolabb kerültek Isten igéjének valódi tartalmától, kezdték elveszteni a lényeget, és elfogyott belőlük az Isten szeretete. Pál a zengő érchez, pengő cimbalomhoz hasonlítja a maguk igazságát hangoztató "harcosok" beszédét, amely egy pillanatig hallatszott, majd eltűnt az éterben, és nem végzett maradandó munkát a hallgatók szívében. Miért? Mert nem volt bennük szeretet: legyőzni akarták a másikat, feléjük kerekedni, és fontosabb lett számukra a maguk vélt igazának érvényesítése, mint a hallgatóik elérése.

Isten kinyilatkoztatott igazsága azért küldetett, hogy lelkeket mentsen és nyerjen meg a Krisztus szeretetének, és nem azért, hogy a hirdetőik másokat megvetve, elutasítva győzedelmeskedjenek. Jézus soha nem hangoskodott, hanem őszintén szembesítette hallgatóit az Isten igazságával, és rájuk bízta a döntést. Szavai nyomott hagytak az emberi szívekben, mert nemcsak beszélt, hanem meg is élte azt, amit tanított. Hallgatói megérezték a szavak mögött munkálkodó szeretetet: akik nyitott szívvel fordultak Krisztushoz, azok fontosnak érezhették magukat.

Jézus Krisztus szavai ma is munkálkodnak, Isten igéje ma is élő, eleven, és életeket változtat. Nekünk is meg kell hallanunk ma Pál tanítását! A mi beszédünk is csak zengő érc vagy pengő cimbalom, amely nem hagy túl sok nyomot a hallgatóinkban? Olyan világban élünk, ahol ömlik ránk a hazugság: szavak, mondatok, gondolatok pár másodpercre lekötik a figyelmünket, kiváltanak bennünk egy pillanatra valamilyen pozitív, vagy negatív érzelmet, aztán eltűnnek. Hiánycikké vált az őszinteség, a hiteles, valódi tartalmat hordozó beszéd. Forgassuk Pál gondolatait a szívünkben, legyen a beszédünk mögött ott a hallgatóink szeretete! Nem törvényszerű, hogy akik nem értenek egyet, azok gyűlöljék egymást. Ha beengedjük a szívünkbe az Isten szeretetét, az megváltoztat bennünket: megtanít igazán szeretni, tisztelni az életet, a másik embert.