Újra Advent van

"Kelj fel, és mérd meg az Isten templomát, az oltárt és az ott imádkozókat, de a templom külső udvarát hagyd ki, és ne mérd meg…" (Jelenések könyve 11:1-2)

Minden keresztény ünnephez kötődik valamilyen, világból átvett körítés, amely ma is megpróbálja ellopni az ünnep valódi üzenetét: üzletté tenni, ellangyosítani, leértékelni, csak egy újra és újra visszatérő, szívet melengető jóérzéssé alacsonyítani. Az adventi időszak a várakozásról szól. Kit vagy mit várunk? A hidegben a meleg kürtőskalács, a fenyőfa illatát, az elvarázsoló fénykavalkádot, az unásig vetített sorozatokat, amelyek előtt nevethetünk és "leereszthetünk"? Esetleg a tömegőrület idegtépő nyomását, a pénzköltés, az ünnepi szokások kötelező terheit? Ez lett az adventi időszakból, ilyenné tettük mi, emberek.

A keresztény világ is sodródik ezzel, és talán nekik is többet jelent már a körítés a valódi üzenetnél… Miközben a kereszténység a világ elaltató varázsában alszik, Isten igéje ugyanolyan eleven és igaz, mint akkor, amikor megírattatott. A Jelenések könyvének üzenete éberségre szólít ma is. Megmutatja az advent egész életre szóló valódi jelentését: Jézus Krisztus visszajön, és nekünk várnunk kell Őt!

Igénkben a megmérés a birtokbavételt jelentette. Akkoriban, akik földet vásároltak, megmérték, mielőtt birtokba vették, azután védelmezték tulajdonukat. Isten arról biztosítja a benne tiszta szívből hívőket, hogy az övéi, és számontartja, megőrzi őket. Azokra a keresztényekre vonatkozik ez, akik az oltárnál az Isten jelenlétében élnek, és élő kapcsolatban vannak Urukkal, vagyis imádkoznak, keresik az igéből az Ő akaratát és követik Jézust. A felszólítás egy másik csoportot is megmutat: "a templom külső udvarát hagyd ki, és ne mérd meg!" Ők is a templomban voltak, de nem tartoztak az Úrhoz. Ez veszélyes állapot: ott vannak a templomban, az imaházban, de a szívük nem az Úré. Ők nem vállalják fel Jézus követését, a bizonyságtevés, a szolgálat veszélyeit és fáradtságát. A hétköznapokban nem Jézus elkötelezett követőiként élnek, hanem a világba beleolvadva. Isten igéje arra figyelmeztet, hogy az utolsó ítéletkor, az Úr megméri az embereket. Erre a találkozásra készülnünk kell! Az ige ma is megmér minket, szívünkre terheli a kérdést: hova tartozunk? Ma még változtathatunk, közelebb jöhetünk Isten oltárához, megbánhatjuk bűneinket, hihetünk megváltó kegyelmében, és a védelme alá húzódhatunk. Nemcsak készülhetünk, mert az kevés, ha ma érkezik, hanem készen lehetünk. Jézus azt mondta a vele beszélő farizeusnak, amikor jól idézte az igét: "Nem vagy messze az Isten országától." Nekünk is ezt mondhatja, miközben "megméri" hitünket. Az ige ismerete kevés, azt hinni és élni kell! Így várhatjuk őt készen. Jöjj közelebb, és lépj be az Isten országába ezen az adventen!