Új ének

"És új éneket énekeltek ekképpen: Méltó vagy arra, hogy átvedd a könyvet, és feltörd annak pecsétjeit, mert megölettél, és véreddel vásároltad meg őket Istennek minden törzsből és nyelvből, minden nemzetből és népből…"

(Jelenések könyve 5:9)

Annyi mindenben lehet gyönyörködni ebben a világban: édesanya a gyermekében, szerelmes férj a párjában, nagymama az unokájában, alkotó a jól sikerült művében, a teremtett világ érintetlen kincseiben, a nap életet adó sugaraiban, az emberi lét titkaiban. Sajnos a bűn elhomályosítja a gyönyörködtető dolgok fényét, és legtöbbször árnyoldalát mutatja meg a világ. Árvák, nevelésbe vett gyermekek, akiket vérszerinti szüleik képtelenek felnevelni, megromlott házasságok, háború által elpusztított városok, az emberi kapzsiság, hanyagság által tönkretett természet, függőségek miatt elvesztett egészség. Látszólag darabjaira kezd széthullani a teremtett világ. Sokan kérdezik: hol van Isten, miért nem cselekszik? Isten nem felejtkezett el a világról – az ember zárta ki életéből a Teremtőt.

A Biblia elénk tárja az ember által választott bűnös életmód következményeit, és megmutatja a kiutat, amelyet Jézus Krisztusban találhatnak meg az elveszett lelkek. Minden nép számára elérhetővé vált a kegyelem, de a büszkeség börtönébe zárt ember még a nyomorúságban is elutasítja a számára Jézusban felkínált mentő szeretetet. Isten ma is uralkodik a világtörténelem eseményei felett, az üdvtörténet kibontakozni látszik. A Jelenések könyvében elénk tárul az emberiség jövője, az ötödik fejezetben pedig arról olvashatunk, ki méltó arra, hogy feltörje a jövőt leíró könyv pecsétjeit. A könyvtekercsben megírattatott az Istentől elhajolt világ ítélete, és az olvasó megláthatja az emberiség jövőjét.

A Golgotán értünk szenvedett Jézus Krisztusban való hit kettéválasztja az emberiséget: Istent megtagadó, kegyelmet elutasító, emiatt kárhozatra jutó bűnösök, vagy Jézus váltságát elfogadó, ítélet alól felmentett, üdvösséget kapó lelkek. Ez a két út van. Az Istentől elhajlott bűnös világtól szenvedő ember legtöbbször nem magában keresi nyomorúságának forrását, hanem mást hibáztat: magát felmentve az embertársát, a körülményeket okolja a sorsáért. Panaszéneket énekel, a bűnös, kívánságot hajszoló életmódot magasztalva, terveit és vágyait pedig a mulandó, pillanatnyi öröm megszerzésének rendeli alá. Jézus Krisztus azért nem jött vissza még, mert várja a hozzá térő, menekülni vágyó lelkeket. A mennyei istentiszteleten mindenki Jézust magasztalja azért, mert magára vette az elveszett emberiség bűnterheit. Amikor elolvassuk az ötödik fejezetet, megláthatjuk mi is ennek a jelentőségét, bekapcsolódhatunk a mennyei kórus által énekelt dicsőítésbe. Gyönyörködhetünk abban a felfoghatatlan szeretetben, amely minden szükségünket betöltheti. Rád is vár, jöjj, énekeld velünk te is az új éneket!