Tudsz még pihenni?

"Ő pedig így szólt hozzájuk: Jöjjetek velem, csak ti magatok egy lakatlan helyre, és pihenjetek meg egy kissé!" (Márk evangéliuma 6:31)

Jézus hívása azután hangzik el, amikor az apostolok visszatértek hozzá, és beszámoltak az elvégzett szolgálatukról. Az ige így jegyzi fel: "Mert olyan sokan mentek hozzá, hogy még enni sem volt idejük. Elhajóztak tehát egy lakatlan helyre magukban." (Márk evangéliuma 6:31-32)

Jézus látta, hogy tanítványainak nemcsak a testi pihenésre van szükségük, hanem időt kell szakítaniuk arra is, hogy a velük történt eseményeket feldolgozzák.

Jézus felismerte a pillanatot, hogy az emberek betöltetlen szükségeinek sodrása elől egy időre el kell vonnia az apostolokat, mert különben teljesen kimerültek volna.

Az élet testi, lelki terhei ma is nehéz súlyként vannak a vállainkon. Szinte minden nap megtalál bennünket egy új feladat, egy váratlan konfliktus, amelynek megoldása elhasználja energiáinkat, és megterheli az életünket. Miközben igyekszünk felvenni a világ által diktált "gyilkos tempót", elfelejtkezünk arról, hogy nem gépek, hanem sérülékeny emberek vagyunk.

Mikor pihentél utoljára? Nem csak úgy, hogy a kimerültségtől az ágyadba ájultál, és aludtál valamennyit. Az igazi pihenés testi-lelki feltöltődést jelent, amikor nem csak a nulla szint fölé kerülünk vissza a mínuszból, hogy tovább tudjunk menni, hanem tartalékokat is képesek leszünk felhalmozni. Jézus szava arra hív ma bennünket, hogy lépjünk ki a sürgetőnek tűnő feladatok erőteréből, és távolodjunk el egy időre tőlük, álljunk meg a rohanásban, és higgyük el, a feladataink megvárnak bennünket. Kérjünk Istentől bölcsességet arra, hogy meglássuk, mit engedhetünk el, és mikor kell megállnunk pihenni. Elégünk, ha nem vesszük komolyan a hívást, lelkileg is megüresedünk, nem marad erőnk, és az életünk csak egy nehezen elviselhető erőlködés lesz. Legyen a pihenésünk lelkiismeretfurdalástól mentes, értsük meg, hogy csak így tudjuk betölteni elhívásunkat, és Isten nem akarja, hogy elhasznált roncsokként éljünk. Merjük elengedni terheinket, legyünk kissé csendben, és gyönyörködjünk Atyánk gondoskodó szeretetében úgy, hogy ne legyen a cselekvésre kényszerünk! Jöjjünk, és élvezzük szabadon azt az időszakot, amikor Isten elhív a munkából, hogy megújítson minket!