STOP!

"Az Úr angyala másodszor is visszatért, megérintette, és ezt mondta: Kelj föl, egyél, mert erőd felett való út áll előtted!" (Királyok első könyve 19:7)

Életünk decemberi időszaka különösen leterhelt. Az egész éves munka fáradtsága, az ünnepi készülődés rohanása, az időkényszer miatti feszített tempó könnyen a testi-lelki kimerültség állapotába sodorhat minket. Talán érezzük, hogy valami különleges erő gyorsvonatként próbál átrepíteni bennünket ezen az időszakon, és megpróbálja ellopni tőlünk azt, amire égető szükségünk lenne. A kialakult "ünnepi" szokások - ha még nevezhető ünnepi szokásoknak -, a korszellem őrült divatja megváltoztatta az eredeti tartalmat: az advent, a karácsony többnyire már nem arról szól, amiről kellene. Erre a rohanó "vonatra" mindenki önszántából száll fel. Ennek az életgyakorlatnak természetes következménye, hogy elfogynak az emberek, és az ünnep alatt sokan kerülnek Illéshez hasonló testi-lelki állapotba.

Be lehet-e húzni idén a vészféket a száguldó rohanásban? Az igazi advent üzenetének meghallásához, megértéséhez szükséges lenne megállnunk és elcsendesednünk. A teremtettségünkből fakadóan is szükségünk van a pihenésre. Sokan feleslegesnek érzik azt, hogy megálljanak lazítani, és már kikapcsolódni, feltöltődni sem tudnak. A történetünkben Illés próféta kimerülve érkezett a pusztába, ahol egy rekettyebokor alatt elaludt, Isten pedig hagyta pinenni. Ezt követően felébresztette és megszólította: "Kelj föl, egyél! Amikor föltekintett, látta, hogy a fejénél ott van egy forró kövön sült lángos és egy korsó víz." Illés evett, ivott, majd újra lefeküdt. Ekkor hangzott el alapigénk.

Az adventi időszak számunkra is üzeni: nem élhetünk úgy, hogy a lelkünket nem tápláljuk, emellett fizikailag is elhasználódunk, mert annak visszafordíthatatlan következményei lesznek. Isten ezen az ünnepen is elkészíti számunkra a lelkünket tápláló friss igét, amely új erőt adhat a folytatáshoz, és felkészíthet az erőnk felett való útra. Kérdés, hogy meg akarjuk-e hallani, megállunk-e a rohanásban, és hagyjuk-e elcsendesedni lelkünket? Hozzunk jó döntést, és vegyük észre az Isten által elkészített lehetőségeket: egy istentiszteletet, beszélgetést, a porosodó Bibliát, egy jó könyvet, amely Krisztus követéséről szól, a csendet, ahol kiönthetjük a szívünket a Megváltónak. Legyünk bátrak változtatni!