Mit hallunk meg?

"Akinek van füle, hallja meg, amit a Lélek mond a gyülekezeteknek!" (Jelenések könyve 2:7)

A Jelenések könyvében a hét kis-ázsiai gyülekezetnek írott levelek mindegyikének végén megtaláljuk alapigénket. Arra figyelmezteti az ige olvasóit, hogy életbevágóan fontos üzenet érkezett az Istentől számukra. A Biblia igéje lehet megerősítő, bátorító, de intő, feddő is, ha szükséges. Isten hűséges szeretetének a bizonyítéka: ha a gyülekezet elhajlik, hűtlenné válik, és nem marad meg az igazság talaján, akkor Isten figyelmezteti tanítványait, hogy az Ő igéjéhez ragaszkodjanak és igazodjanak, különben eltávolodás, elszakadás lesz a vége. Ez nemcsak a gyülekezetre vonatkozik, hanem az ember egyéni életére is.

A levelekben úgy láthatják meg a gyülekezetek az állapotukat, ahogy Isten látja őket. A Teremtő tükörképet állít övéi elé, ahol szembesülhetnek erősségeikkel és gyengeségeikkel, dicséretes cselekedeteikkel, de bűneikkel is. Ilyenkor két lehetőség van: megszívlelheti az olvasó a figyelmeztetést, és igazodik az igéhez, vagy nem törődik vele, és megy a saját feje után. Az utóbbi esetben a döntésének felelősségét és a következményeit is vállalnia kell.

Mi akadályozhatja az embert abban, hogy meghallja Isten hangját? A testi örömöket hajszoló ember lelkileg süket, nem ismeri az Isten Szentlelkének hangját. Nem foglalkozik a lelki életével, lekötik a mulandó lét földi gondjai, hallása csak az ezekkel kapcsolatos információkra érzékeny. Isten az ilyen embereket is megkeresi, szeretetének jele, hogy igéjének üzenetével megpróbál minden lelket elérni. A világ zaja, félelmet keltő információáradata, kívánságokat gerjesztő reklámhadjárata hangos, és lehengerlő erővel ront be az emberek személyes életterébe, ahol még azok is elbizonytalanodhatnak, akik már hallották és ismerik Isten hangját. Az említett "hangzavar" eltompíthatja a lelki hallásukat, ilyenkor a már hitre jutott lélek is meggyengülhet, hiszen nincs eleven, napi kapcsolata a Megváltójával.

Egy keresztény közösségnek úgy is megromolhat a "lelki hallása", hogy már csak a múlt kapcsolatából táplálkozik, a régen hallott üzenetre emlékezik, és az erre épült szokások mozgatják, a felépített szervezetben bízik, és megszűnik az élő kommunikációja Istennel. Ekkor már nem hallja a lélek a személyes üzenetet az istentiszteleten, nem érti az olvasott ige aktuális figyelmeztetését az egyéni csendességben, csak a maga által alkotott képet akarja látni. Igénk üzenete felébresztheti ma is az olvasót, kérhetjük a Szentlélek "hallókészülékét", hogy újra halljunk, elvonulhatunk a körülöttünk morajló zajból, hogy a csendben tisztábban érthessük Jézus szavait, és korrigálni tudjuk életgyakorlatunkat Isten igazságához.

Halljuk, mit mond a Lélek?