Különb vagyok?

"Nem mondhatja a szem a kéznek: "Nincs rád szükségem", vagy a fej a lábaknak: "Nincs rátok szükségem!" (Pál első levele a korinthusiakhoz 12:21)

Folytassuk a múltheti elmélkedésünket, és nézzük meg az érem másik oldalát! A "nem vagyok semmire jó" ellentétje a "csak én vagyok a jó" gondolkodás. Persze, ezek szélsőségek, és a többség általában valahol a két pont között helyezkedik el a skálán. Mai igénk a felfuvalkodottság, az elbizakodottság csapdájába esett embert akarja helyreállítani. Az ilyen lelkiállapot elutasító, közösséget romboló, kapcsolatokat mérgező hatással választja el egymástól az embereket. A lelkület mögött rossz motivációk húzódnak, amelyek romlott forrásból táplálkoznak. Néhányat említenék csak ezek közül, ha felismerjük magunkat, érdemes elcsendesednünk, és elgondolkoznunk: közösségeink javára vagy kárára vagyunk-e?

Előfordul, hogy a gyermekkorban kapott rendszeres elutasítás, leértékelés okoz sérülést, és a megkeményedett szív úgy védekezik, hogy ő is elutasítja a másikat. Az ilyen lélek lehet, hogy bizonyítási kényszertől szenved, és óriási erőket mozgat meg, hogy megmutassa: ő is lett valaki. Magasra emeli a mércét, közben a korábban őt bántók bűnébe eshet: másokat lebecsülve a viselkedésével ugyanúgy sebezhet. Az elkényeztetett ember, akinek munka nélkül hullik az ölébe a gazdagság, hajlamos lehet a beképzelt magatartásra, és leértékelheti azokat, akik fáradtsággal veszik a boldogulás lépcsőfokait. A tehetséges, jó képességű, gyors emberek is nehezen viselhetik a náluk lassabbakat, ügyetlenebbeket, és azt hihetik, hogy csak ők képesek jól megoldani a feladatokat. A hitben egészséges lelkek is megvethetik azokat, akik már elbuktak, vagy gyengén állnak a hit talaján.

Sok mindent lehetne még megemlíteni, de nézzük meg, mit mond az ige! A csupa szemből, csupa fejből álló test nem működőképes test. Isten igéjéből úgy láthatjuk, hogy a Teremtő tudatos bölcsességgel szerkesztette egybe a testet, ahol mindennek megvan a maga életfontosságú szerepe. A szervek egymás működését segítik, kiegészítik, szükségük van egymásra. Így van ez a Krisztus testében, a gyülekezetben, de minden működő közösségben is. David Prior így fogalmazza ezt meg: "Ahelyett, hogy engednénk egyetlen formára önteni magunkat, élveznünk kellene a különbségeket, és meg kellene tanulnunk tőkét kovácsolni belőle." Nem becsülhetjük le egymást! Isten a gyengébbet azért helyezte az erős mellé, hogy megtanuljon szeretni, elfogadni, és támogatni őt a nála elhelyezett erősségekkel. Még a kevésbé értékesnek látszó léleknek is van olyan tulajdonsága, amelyre a "különbnek" szüksége lehet. Isten azt mondja: nem vagytok különbek egymásnál, mindenkinek megvan a maga helye, szerepe a testben. Lehet, hogy éppen te foglalod el valakinek a helyét, mert túlértékeled magad, pedig Isten azt neki szánta, nem neked… Kérdezd meg Őt!