Jézus, csak szólj!

"Ezért magamat sem tartottam méltónak arra, hogy elmenjek hozzád, hanem csak szólj, és meggyógyul a szolgám." (Lukács evangéliuma 7:7)

A százados hitét Jézus példaként állította a sokaság elé. Talán bennünk is ébredhet vágy: milyen jó lenne, ha ilyen egyszerűen tiszta, kételyektől mentes hitünk lenne. Hogyan tudnánk így hinni Jézusban? Az igében azt olvassuk, hogy: "Amint hallott Jézusról…", hit ébredt a szívében. A rómaiakhoz írt levélben Pál ezt írta: "A hit hallásból van, a hallás pedig Krisztus beszéde által". Az Istent az ige által ismerhetjük meg. Nem tudunk hinni, bízni abban, akit nem ismerünk, vagy felületes, másodkézből vett információink vannak róla. Ahhoz, hogy Jézus Krisztust Isten fiaként, megváltóként, cselekvő szabadítóként, gyógyítóként lássuk, meg kell ismernünk, személyes kapcsolatban kell vele élnünk. Jézus az ige olvasásakor, a Szentlélek által lehet naggyá az életünkben – amilyen naggyá lesz bennünk, akkora lesz a hitünk is. Annyira szeretjük Jézust, amennyire szeretjük az igéjét. A százados hittel fogadta a Jézusról hallottakat, és felismerte benne a mindenhatót, a gyógyítót, és meglátta magában a kegyelemre szorult bűnöst. Az ige hitet gyújtott benne, a hite cselekvésre indította Jézust. Higgyük és mondjuk a századossal együtt: Jézus, csak szólj!