Istent játszó ember

"Aki bűntelen közületek, az vessen rá először követ." (János evangéliuma 8:7)

Az írástudók és a farizeusok odavezettek Jézushoz egy asszonyt, akit házasságtörés közben értek tetten. A törvényre hivatkozva az ítélet is készen volt: "meg kell kövezni az ilyeneket". Jézust megkérdezték, hogy ő mit mond erre. Ekkor hangzott el igénk mondata. Ezt követően az ítélkezők eltávoztak. Az Isten igazsága kétélű kard, amely vág és véd egyszerre: odavágott az ítélkező lelkületnek, és védte az ítéletre méltót, aki bűnt követett el. Nem mentette fel cselekedetének súlya alól, a bűnt bűnnek nevezte, de leleplezte a vallásos képmutatást, amelyet ma is gyűlöl az Isten. Van-e bűntelen ember? Kinek van joga elítélni a másikat? A szentnek, a tisztának, a bűntelennek: az Istennek. A mai ember egyik nagy bűne, hogy bitorolja Isten trónját, és mások felett ítélkezik. Mások vétkeire, gyengeségeire nyitva van a szeme, de a magáé felett szemet huny. Hányszor hat méregként az Isten igéje mögé rejtőző képmutató ítélkezés? Hányszor döfi szíven embertársát azért, hogy a maga vétkét eltakarva, a másikra terelje a figyelmet. Az ilyen lélek magát különbnek tartva ostoroz másokat. Az ítélkezőben nincs mentő szeretet, nincs könyörület, nincs kegyelem. Isten a bűnt különválasztja az embertől: a vétket elítéli, de a bűnöst meg akarja menteni. Amíg a kegyelem ideje tart, van időnk megszomorodni vétkeink felett, megbánni azokat, és Jézus véréért megbocsátást kérni Istentől.

Jézus egyedül maradt az asszonnyal, és így folytatta: "Asszony, hol vannak a vádlóid? Senki sem ítélt el téged? Ő így felelt: Senki, Uram. Jézus pedig ezt mondta neki: Én sem ítéllek el téged, menj el, és mostantól fogva többé ne vétkezz!" (János evangéliuma 8:10-11)

Az Isten fia nem ítélni jött a földre, hanem menteni. Lesz egy nap, amikor ítélni jön eleveneket és holtakat, de addig még nyitva van a kegyelem kapuja, amin bárki beléphet. Az Isten szeretete ma is hív: aki elfogadja Jézus kereszthalálának váltságát, az az utolsó ítéletkor az asszonyhoz hasonlóan felmentést kap. Az Isten lelke megítél, de még nem elítél. Amikor az igén keresztül megítéli a bűnös tetteinket, azt is mentő szeretettel teszi, hogy kiigazítson bennünket. A hívő embert a Szentlélek indíthatja, hogy Jézushoz hasonlóan féltő szeretettel intse embertársát, ilyenkor Őrálló lélekként ereszkedik le bűnös embertársához a mentő lélek, és nem fentről ítélkezik rajta. Te hogyan gyakorlod?

Lehet, hogy terhelnek a múltban elkövetett bűneid, lehet, hogy most is bűnben élsz, és az ítélkezők igazat mondanak rólad. Hadd hirdessem számodra Jézus Krisztus áldozatára hivatkozva, az Ő nevében szabadulásod örömhírét. Jöjj, valld meg előtte vétkeid, és kérd, hogy bocsásson meg neked! Ma még felmentő ügyvéded lehet, de az ítéletkor vádló ügyészként fog jogosan elítélni téged. Ne szalaszd el a kegyelem hívó szavát, a békességed, gyógyulásod zálogát! Légy szabaddá, Jézus elveszi vádlásod, szégyened, és vére tisztára mossa szívedet, és nem lesz többé kárhoztató ítéleted.