Hol rekedtünk meg?

"Meglátott két hajót, amely a part mentén vesztegelt; a halászok éppen kiszálltak belőlük, és hálóikat mosták." (Lukács evangéliuma 5:2)

Lukács evangélista különleges története arról tudósít, hogy Jézushoz tódultak az emberek, és hallgatták Isten igéjét. A Biblia megjegyzi, hogy Jézus máshogy tanított, mint az írástudók: üzenete élő, szívhez szóló, bátorító, gyógyító, olykor figyelmeztető és személyes volt. Tanításai emberek sokaságának változtatták meg az életét, hiszen hallgatói új célokat kaptak, megláthatták az azokhoz vezető utat, találkozhattak a változáshoz szükséges erő forrásával. Jézus a tömegben mindig megtalálta személyre szabott üzeneteivel az embereket. Történetünkben Simont - akit később Péternek neveznek - szólítja meg, és hívja ki a sokaságból, elkérve hajóját a tanításhoz. Simonék halászként keresték kenyerüket, és egy sikertelen éjszaka után, fáradtan mosták a hálóikat. Mai igénk kifejezően mutatja be ezt az állapotot: "vesztegelt". Tevékenykedtek, de mégis vesztegeltek, kitűzött céljukat nem érték el; a hálómosás szükséges, de nem volt előrelépés.

Olykor mi is kerülhetünk ilyen helyzetbe: éljük a mindennapi életünket, végezzük feladatainkat, de életünk bizonyos területén nincs változás, fejlődés és megoldás – megrekedtünk. Megtorpantunk kapcsolatinkban, mert nem tudtunk megbocsátani, vágyaktól, ideáktól szabadulni, kicsinyhitűségünk miatt hitlépést tenni. Talán nincs bátorságunk őszintén szólni, kifejezni csalódottságunkat, megfogalmazni fájdalmainkat. Nincs erőnk elengedni embereket, meghozni döntéseket, amelyek a továbblépést munkálnák. Lehet, hogy görcsös kézzel szorítjuk azt, amit már rég oda kellett volna adnunk, vagy elfogadnunk alázattal mások segítségét.

Hol akadtunk el az életben, mi az, ami gátol minket a továbbhaladásban? Miért nem tudunk továbblépni? Ahhoz, hogy ez kiderüljön - Simonhoz hasonlóan -, időt kell szánnunk arra, hogy Isten igéjét meghallgatjuk. Jézus szavai megállították az embereket, olyan dolgokra, kérdésekre terelték a gondolataikat, amelyekkel a munkával terhelt életükben nem volt idejük, figyelmük foglalkozni. Lelki betegségeink többnyire azért alakulnak ki, mert nekünk sincs időnk megállni az embert felemésztő rohanásban. Milyen érdekes paradoxon: rohanunk, de mégis állunk.

Arra hívok mindenkit, hogy jöjjünk ma Jézushoz! Olvassunk el az evangéliumokból egy történetet, hallgassunk meg az interneten egy igei tanítást, menjünk el a héten egy istentiszteletre. Kövessük a sokaságot, amely szakított időt életéből arra, hogy Jézust meghallgassa! A történetből kiderül, hogy Simon Isten segítségével tovább tudott lépni.