Elfáradhatok?

"Elfáradnak és ellankadnak az ifjak, még a legkiválóbbak is megbotlanak. De akik az Úrban bíznak, erejük megújul…" (Ézsaiás könyve 40:30-31)

Ézsaiás könyve 40. fejezetének címe: Örömhír a fogságban. A próféta vigasztalja a fogságba esett, reményvesztett, megfáradt népet. Hosszú ideje tartott már ez az állapot, és a csüggedés teljesen erőt vett rajtuk, hitük megrendült, és egyre többször mondogatták: "Rejtve van sorsom az Úr előtt, nem kerül ügyem Isten elé." (Ézsaiás könyve 40:27)

A fáradtságnak több oka és fokozata lehet: fizikailag, lelkileg és az Istennel való kapcsolatunkban is megfáradhatunk. A világ, az anyagi lét szükségeinek betöltése egyre nagyobb súlyokat rak ránk. Minden területen maximális teljesítményt várnak tőlünk, és az előttünk álló "léc" egyre magasabbra kerül. Agyunk állandó nyomás alatt kattog, értelmünk megfeszülve keresi a megoldásokat, érzelmeink egyre nagyobb viharban hánykolódnak, és a sürgető döntések kényszere nyomasztóan hat ránk. Ezen felül a körülöttünk forrongó világ eseményei is félelmet, bizonytalanságot keltenek bennünk. Egy hosszú ideje tartó próbában az is előfordulhat, hogy megrendül a hitünk. Amikor nem látjuk a szabadulásra utaló jeleket, amikor már a pillanatot is nehezen viseljük, akkor a mélység a legjobban küzdő harcosokat is elnyelheti. Nehéz így élni, magunkról, másokról gondot viselni, döntéseinkért komoly felelősséget vállalni, maradandót alkotni.

Mit tegyünk, ha fáradtak, sőt kimerültek vagyunk? Azt érezzük, hogy legszívesebben ott hagynánk mindent, és elmenekülnénk, de nem tehetjük, mert akkor magára hagynánk a ránk bízottakat. Az ilyen állapot már jóval több, mint fáradtság, sokkal nagyobb a veszély. Lehet, hogy úgy érezzük magunkat, hogy elégtünk az "élet oltárán". Sokan feladják, elfogynak és kiszállnak, fájdalmat okozva ezzel másoknak. Van más megoldás? Nekünk nem kell feladnunk! Igénk a szabadulás útját mutatja meg: "Hát nem tudod, hát nem hallottad? Örökkévaló Isten az Úr, Ő a földkerekség teremtője! Nem fárad el, és nem lankad el, értelme kifürkészhetetlen. Erőt ad a megfáradtnak, és az erőtlent nagyon erőssé teszi." (Ézsaiás könyve 40:28-29) Nem szégyen megfáradni, elfogyni, kiégni, hiszen esendő emberek vagyunk. Isten tudja ezt, és vár ránk. Lehet, hogy ma csak annyit kell tennünk, hogy bevalljuk magunknak, majd a Teremtőnek, hogy ilyen állapotba kerültünk. Legyünk türelmesek, a kimerült léleknek egy egyszerű imádság is kihívás lehet. Elérkezett egy csendes, alázatos Istenhez fordulás pillanata, amely megváltoztathat mindent: mélységből felemelhet, a kilátástalan helyzetben reményt adhat, a sötétségben világosságot gyújthat. Mire várunk még?