ANYÁK NAPJÁRA

"Gyermekeim, ne szóval szeressünk, ne is nyelvvel, hanem cselekedettel és igazsággal." (János első levele 3:18)

Mi lenne, ha csak az anyák napján szeretnék a gyermekek az édesanyjukat, és a szülők is csak a gyermeknapokon ölelnék meg a gyermeküket, és az apákat is csak apák napján tisztelnék a család tagjai? A valódi, élettel teljes szeretet nem egy napra, egy időszakra korlátozódik. Biztosan szoktad mondani, vagy mondtad, amíg tehetted az édesanyádnak: szeretlek. Mit jelent számodra ez a szó? Szépen csengő, könnyen kimondott gondolat, vagy erővel bíró üzenet, amely mögött naponkénti cselekedet van? A szeretet a legnagyobb erő, amely változást hozhat a kapcsolatokban. Erő, amelynek táplálkoznia kell a szeretet forrásából, mert élő, aktív, és kiáramlik mások felé, persze olykor elfogy, ezért újra kell töltekeznie. A forrás maga Isten, aki Jézusban megmutatta az igazi, feltétel nélküli szeretetet. Túl sok áldozatot jelentene számodra egy kedvesen kimondott jó szó, egy ölelés, látogatás akkor, amikor nincs időd, kitartó imádság, amely hordozza a másikat? Életet menthet, új erőt adhat, jó kedvre deríthet, vígasztalhat, felemelhet a mélységből, falakat bonthat és felépíthet a romokból. Tedd, míg nem lesz késő, becsüld meg az időt, amelyet Istentől kaptál, hogy szeress!

Isten éltesse az édesanyákat!

Túrmezei Erzsébet: Emlékeztető

Édesanyád csak levelet vár.

Kevéssel beéri, kevéssel.

És annyi titkos könnyet hullat,

ha napok múlnak s írni késel.

Tipegő kisgyerek korodban

te mennyi kéréssel zaklattad.

Sietős dolgát hányszor hagyta

napjában félbe temiattad!

Kenyeret szelt, puha-fehéret…

kis karcolást csókkal hegesztett…

virrasztott lázas éjszakákon…

Most haja fehér, keze reszket,

s levelet vár: simogatását

néhány gyermeki, meleg szónak!

Ó, írj! Amit ma még megírhatsz,

vigyázz, megírhatod-e holnap!