Adósságaink

"Most eljött a hitelező, hogy elvigye magával két gyermekemet rabszolgának. Elizeus megkérdezte tőle: Mit tehetek érted?" (Királyok második könyve 4:1-2)

Az ószövetségi történet Isten gondoskodó kegyelmének, szeretetének csodájáról tesz bizonyságot. Egy özvegyasszony nehéz helyzetbe kerülve Elizeus prófétától kér segítséget, mert eladósodott. Abban az időben szokás volt, hogyha valaki nem tudta fizetni az adósságát, akkor elvitték rabszolgának a gyermekeit vagy őt magát.

Gondolkozzunk el a történet kapcsán az adósságainkról! A mai kor embere adóssághalmozó életet él. Anyagi adósságot halmoz fel, hogy biztosítani tudja a kényelem, a jólét magas színvonalát, talpon akar maradni a versenyben, amely a pénz, siker, hatalom győzelmi koronájáért folyik. Adósságot halmoz fel az Isten felé, mert nem számol vele, és világot, lelket pusztító életet él. Ezáltal rengeteg adósságot halmoz fel az embertársai felé is, hiszen önző szívvel csak magára koncentrál. Termeljük az adósságot önmagunk felé is. Az említett területek adóssághalmozása összefügg, így szinte észrevétlenül emészti fel magát az ember. Részletezzük kissé az említett gondolatokat! Az anyagi adósságot legtöbbször azért halmozzuk fel, mert nem bírunk várni, rögtön akarjuk a vágyainkban megszületett dolgokat, és később inkább többet törlesztve feladjuk az anyagi szabadságunkat. Az Isten felé sokan a hitetlenség, tagadás adósságát halmozva élnek, és inkább választják a felületesség homályába süllyedt, korlátolt tudás vak véletlenekre épített eszméit, amelyek pillanat alatt összedőlnek, ha egy divatosabbnak tűnő "okosság" tolakodik a helyükre. Szüntelenül halmozzuk egymás felé az adósságot az önzőséggel, figyelmetlenséggel, szeretetlenséggel és a lustasággal. Kapcsolatok mennek tönkre, mert nem adjuk meg egymásnak azt, amire szükségünk lenne: nem adjuk, így nem is kapjuk, ezért kiszáradunk, erőtlenné válunk. Családok sokasága szenved és válik működésképtelenné az egymás felé felhalmozott adósság miatt.

Mivel tartozunk magunknak? A törlesztőrészleten ott van a pihenés, az Isten előtti csendesség, az énidő, az alvás, a mozgás, az egészséges életmódra való törekvés, megfelelő munka és időbeosztás, az elmulasztott lehetőségek, rossz döntések miatti vádlás elengedése, amit Isten már megbocsájtott, ha rendeztük vele. Sokan nem tudnak nemet mondani másoknak, emiatt gyakran nem tudnak igent mondani maguknak, így elégnek mások oltárán.

Jézus Krisztus kifizette és odaszegezte mindannyiunk adóslevelét a Golgota keresztjére. Ma elfogadhatjuk a váltságát, és kérhetünk erőt tőle, hogy tudjunk a kegyelme alatt egy olyan életet élni, amely nem halmozza újra az adósságot.