A tükör igazat mond
"Mert ha valaki azt gondolja, hogy ő valami, jóllehet semmi, megcsalja önmagát." (Pál levele a galatákhoz 6:3)
Életünk minden területén teljesítenünk kell, magasak az elvárások, amiknek meg kell felelnünk, szinte minden pillanatban megmérettetünk. Látjuk magunkat a különböző élethelyzetekben működni: többé-kevésbé tudjuk, mire vagyunk képesek. Kialakítunk önmagunkról egy képet, amely helyes vagy helytelen önértékelésnek lesz az alapja. Milyen elvek alapján állítjuk fel a mércét? Kik vagy mik határozzák meg, hogyan gondolkodunk magunkról? Alul- esetleg felülértékeljük magunkat? Egyik sem jó.
Neveltetésünk, a gyermekkorunkban átélt jó és rossz tapasztalataink, a szüleinktől, tanárainktól, kortársainktól hallott mondatok, vélemények, sikereink, kudarcaink, a felénk támasztott elvárások, korunk emberi életről megfogalmazott üzenete, mind meghatározó hatást gyakoroltak, gyakorolnak ránk ma is. A csökkentértékűség érzése ellopja önbizalmunkat, erőnkön felüli teljesítményre késztet, vagy fásult depresszióba taszíthat. Az elbizakodottság veszélyes szakadék felé tolhat minket, ahol a zuhanás összetörhet minden illúziót, amely hamis alapon született bennünk. Egyik szerepben sem érezzük jól magunkat, hiszen az értéktelenség, az állandó teljesítési, bizonyítási kényszer, a beképzelt kivagyiság lelkülete mérgező, ellopja az életünk szabadságát.
Szükségünk van egy biztos alapra, amelyen életünk szilárdan megállhat, és az önmagunkról alkotott látásunk az Isten beszéde által elénk tartott tükör segítségével egészségessé válhat. Belenézve ebbe a tükörbe a bátortalan lélek erős harcossá változhat, mert megláthatja maga mellett Jézus győztes alakját, az elbizakodott megalázkodva felismerheti emberi gyengeségét, amikor a mindenható Isten hatalma beárnyékolja, és rámutat esendőségére. A Biblia így összegzi a teremtés történetét: "És látta Isten, hogy minden, amit alkotott, igen jó." (Mózes első könyve 1:31) Értékes vagyok, mert Isten teremtett, és Ő nem teremtett selejtet. Én hiszek Istennek! A bűn torzítja el az embert, a Sátán Istentől elcsábítva rabolja el tőle az emberi élet értékének bizonyosságát. A Teremtő Krisztusban kipótol, ha kevés vagy, és lefékez, ha többet gondolsz magadról, nehogy megcsald önmagad.