A hívő ember kérdései

"De nekem olyan jó az Isten közelsége! Uramat, az Urat tartom oltalmamnak. Hirdetem minden tettedet." (Zsoltárok könyve 73:28)

Olyan világban élünk, ahol a látható, tapasztalható valóság határozza meg a célokat, a gondolkodást, a tetteket. Az alapján minősítik valakinek értékessé az életét, hogy milyen földi karriert futott be, mekkora a vagyona, és mennyien követik az online felületeken. A látszólag könnyű, kényelmes jólét utáni vágy mindenkiben kialakul, és erőteljes hatást gyakorol az emberek gondolkodására. Sokan, a Krisztust követők közül is összezavarodnak, amikor látják, hogy a világ fiai, az istentelenül élők jobban boldogulnak, mint ők.

Elbizonytalanodhatnak azok is, akik mindenüket odaszánták az Isten oltárára, és mégis próbák között szenvednek. Kialakulhat a kísértés a hívő emberben arra, hogy besegítsen az Úrnak az áldásban, vagy háttérbe szorítsa Isten ügyét, és a jólét megteremtésére koncentráljon. Hogyan találjuk meg a békességet, amikor elér bennünket a kételkedés vihara? Ászáf, a zsoltáríró megadja az útmutatást: "Végül elmentem az Isten szentélyébe, és megértettem…" Isten jelenlétében az ige helyreállítja az elbizonytalanodott lélek állapotát, felismerheti, hogy eltévedt, és a Szentlélek újra nyugalmat adhat számára. Ez a békesség nem földi, hanem mennyei. Csak Istennél találhatjuk meg.

Járjuk be ma mi is Ászáffal együtt a megnyugvás útját, ha letértünk a békesség ösvényéről! Gyógyulás lesz a lelkünknek.